[intro - Pápai Joci]
vadnak születtünk az utca nevelt,
senki nem vigyázott ránk,
a betonházak között nem várnak csodák
így lettünk mi egy megátkozott nemzedék.
[refrén]
soha nem láthattál könnyet a szemünkben,
ha volt is észre sem vetted,
ha féltünk egymástól vártunk…
Beledumáltak!