[intro - Pápai Joci] vadnak születtünk az utca nevelt, senki nem vigyázott ránk, a betonházak között nem várnak csodák így lettünk mi egy megátkozott nemzedék. [refrén] soha nem láthattál könnyet a szemünkben, ha volt is észre sem vetted, ha féltünk egymástól vártunk…
Beledumáltak!